A csillagjegyed neked szóló üzenete

Kosoknak – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni: Angyali és szent türelemmel megvárni, hogy a dolgok, eszmék, helyzetek, amelyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen szóval, mozdulattal sem siettetni azokat.

Azok a bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, amelyek a jellemedhez, életedhez, világi és szellemi sorsodhoz kötődnek, folyamatosan közelednek feléd. Könyvek, férfik, nők, barátságok, megismerések, igazságok, ezek mind-mind úton vannak feléd, lassan hömpölyögnek, de egy nap találkozni fogtok, úgyhogy ne kapkodj, ne siettesd őket!

Ha rohansz feléjük, akkor azzal elkerülheted mindazt, ami fontos és személyesen érint téged. Nagy erővel és figyelmesen várj a sorsoddal és életeddel!

Bikáknak – Arról, hogy mindenben az idő dönt: Amikor az élet valamilyen emberi szituációban döntésre kényszerít, figyelj arra, hogy az elhatározást a változás törvényének térfogatába állítsd, hiszen minden „döntés” az időben ölt végső formát és csak akkor alkot.

Dönts, de ne feltétlenül, ne mindenáron, ne olyan egészen! Hagyd meg az emberi elhatározásnak azt a játékos lehetőséget, amire azért van szüksége, hogy be tudjon illeszkedni a világba, az időbe, és elhelyezkedhessen az emberi szándékok, a változás törvényei között!

Soha ne akard esküvel örök időkre rögzíteni azt, amin reggel és este is változtathat valami! Ne akard szöggel és kalapáccsal beverni azt, amit a szíved, az értelmed formálhat, alakíthat ma, holnap, örökké!

Cselekedj, de közben bízz mindent az időre is, mert így meg fogod látni, hogy holnap vagy akár évek múltán, végül minden emberi ügyben az idő dönt!

Ikreknek – A világ hívásáról: Több bonyodalmat, zavart okozott az életemben a világ hívásának, vonzásának és a lényemtől, hajlamaimtól idegen világi szereplésnek folyamatos ütközése. Az emberek társas lények, ez pedig nem megvetendő tulajdonságuk.

Helyénvaló, ha az emberek keresik egymás társaságát, értelmes és baráti hangvételű beszélgetések közben megismerik egymás nézeteit. Ha gyakran nem is kapnak mást az együttlétektől, mint az élet magányának időleges feloldását, akkor is már megérte az a kevés fáradtság és kényelmetlenség, ami az ilyen összejövetelek ára.

Az ember társas lény, és gyakorta előfordul, hogy éppen társaságban bontakoztatja ki a jellemének szép képességeit. Ilyenkor méltányosan és türelmesen társalog, meggondolt és kellemes párbeszédet folytat, amiben igyekszik megismerni az embertársai nézeteit a világról és az emberi sorskérdésekről.

Türelmesen válaszol az ellenvetésekre, nem ítél idő előtt, odafigyel, hogy jól fogalmazza meg a válaszait, aztán alkalmazkodásból és udvariasságból sem hajlandó változtatni azon, amit igazságnak ismer.

Aki ilyen ember, az tulajdonképpen a legszebb emberi feladatot végzi, amikor társaságban van, ahol megismeri az embertársai véleményét és nem hallgatja el a sajátját.

Ugyanakkor a legtöbb ember csak hiúság, az unalom elöli menekülés miatt keresi az embertársai társaságát, az pedig ritka, hogy az embertársainkkal töltött idő után nem érzünk bűntudatot, mintha kicsapongásnak, tivornyának lettünk volna részesei.

Muszáj odafigyelni arra, hogy kerüljük az olyan házak hívását, ahol csak a háziak valamilyen társaságbeli vagy mesterségbeli rangjelzést várnak a „társaság”-tól. Az ilyen együttléteknél a meghívottakat csak egyfajta árunak tekintik, akit a háziak eladhatnak a világ hiúság piacán.

Mindig kerüld a társas élet nagyvilági vagy mesterségi változatait! Ne érezz bűntudatot, ha megbántod azokat, akik a hiúságuk vagy rosszul értelmezett becsvágyuk miatt hívnak a házukhoz! „Meghívni” nagy művészet, amihez komoly lelki nemesség, tapintat, ember- és helyzetismeret kell. A meghívást elfogadása, vagy visszautasítása is jellem kérdése, ahogy minden más emberi kérdés.

Rákoknak – A boldogságról: Az a lepárolható, csomagolható, címkézhető boldogság nem létezik, amit a legtöbb ember elképzel. Ők azt hiszik, hogy a boldogság olyasmi, amit megkaphatnak a gyógyszertárban, aztán többé nem fáj semmi.

Mintha élne valahol mindenki számára egy pár, akivel ha egyszer találkoztak, akkor többé nincs félreértés, se önzés, se harag, csak folyamatos derű, elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság nem lenne más, mint a vágy az elérhetetlen után.

A világon rengeteg ember tölti azzal az életét, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan, de eredménytelenül készül a boldogságra. Ők terveket dolgoznak ki arra, hogy boldogok legyenek. Utaznak, munkálkodnak, hangyák szorgalmával, tigrisek ragadozó mohóságával gyűjtik a boldogság kellékeit, de aztán eltelik az élet, és rájönnek, hogy nem elég összegyűjteni a boldogság kellékeit, hanem boldognak is kell lenni, ám ők erről elfeledkeztek.

Oroszlánoknak – A hiúságról: A hiúság volt az, ami miatt a legkegyetlenebbül és a legtöbbet szenvedted? Állandóan be akartad bizonyítani magad, az értelmed, a szellemed, vagy egyéb gyanúsabb és nevetségesebb képességeidet, társas biztonságod, fellépésed vagy az emberi dolgokban való jártasságod?

Forgolódtál a világ piacán, de csak olyan nevetségessé tetted magad, mint egy cirkuszi bohóc? Mondd csak, miért nem jutott soha eszedbe, hogy az a tetszés, amit mindezzel nyersz, csak az unatkozó tömeg alkalmi tetszése?

Egyetlen pillanat a magánynak, az önismeretnek, amikor legyőzted a hiúságot, sokkal többet adott neked és a világnak, mint az, amikor mindenféle mutatvánnyal kelletted magad. Egyetlen mozdulat az alázatnak sokkal nagyobb hőstett, mint az az előadás, amit az emberek megtapsolnak. Gondolj erre, míg nem lesz túl késő!

Szüzeknek – Az egyezkedésről: Nincs annál fontosabb, mint az, hogy a munkánkat, hajlamainkat és életütemünket összehangoljuk a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága az éjszaka áramai, mindez formálja a sorsunkat, a mindennapi életrendünket.

Egyszerre kell élnünk a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és a meleggel. Soha nem ellene, hanem mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és a pusztulás rendjébe, mert az életben csak azok buknak el, akik süketek a világ hangjai iránt.

Mérlegeknek – Az igényről: A legfontosabb az életben az, hogy neveld a lelked kérlelhetetlen igényérzetre! A tömegek világa mohó, de távolról sem igényes, ezért mindig maradj mértéktartó és igényes!

Ha megnézed, a világ egyre inkább olyan, mint egy áruház, ahol a legtöbben azt hiszik, hogy némi pénzért silány kivitelben, de mindent megkapnak, ami arra képes, hogy a élvezetet kereső tömeg gyorsan, olcsón, fillérekért érő minőségben kielégítse a napi vágyait.

Ennek a tömegkielégülésnek a veszélyei már jól láthatóak az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nem csak akkor pusztul el, ha külső ellenség rombolja le, hanem akkor is, ha a kultúra határain belül jelennek meg a barbárok, akik igény nélkül keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le.

Ne állj be közéjük! Válogass, de ne finnyásan, hanem szigorúan és könyörtelenül! Erkölcsileg és szellemileg nem lehetsz elég igényes. Nem mondhatod elég következetesen, hogy ez nemes, ez érték, ez silány. Ha ember vagy, és az is akarsz maradni, akkor az igényesség a feladatod!

Skorpióknak – Az emberi jellemről: Az életünk során az emberi jellem a legérdekesebb tünemény, amivel dolgunk lehet. Nincs semmi más, ami olyan érdekes, meglepő és kiszámíthatatlan, mint az a folyamat, amely során valaki felfedezi a jellembeli sajátságait.

Amikor az érdeklődésünk eljut a világi dolgaink szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, akkor hirtelen úgy érezhetjük, hogy ez volt a feladatunk az életben, és minden más, amit megismertünk, csak az ismereteinket gyarapította, mert a lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. A legközvetlenebb emberi tapasztalás az, hogy a jellem maga az ember.

S mivel a jellem maga az ember, ezért felesleges arra törekedni, hogy elrejtsék azt, mert az álarc hosszabb-rövidebb idő után lehull, hiszen elég egy szó, egy mozdulat, egy tett, és máris kiderül az ember igazi jelleme.

Nyilasoknak – Arról, hogy minden nap tovább kell menned: Nem könnyű, de vándor vagy, s ezért minden egyes nap tovább kell menned az úton, aminek egyetlen célja az, hogy megismerd a lelked és a lelkedbe rejtett isteni tartalmat.

Ez nehéz, hiszen gondolj csak bele, hogy milyen sok csábítás próbál eltéríteni az útról! Ott van a pihenés, a feladás, a mással való törődés kísértése, vagy a hús, pénz, rangok, kaján vállalkozások csábítása, ám állj ellen, és tudd, hogy a lelked másra vágyik!

Az élet minden nap azt üzeni neked, hogy tovább kell menned, mert dolgod van. Nem állhatsz meg kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és a hatalomban. Légy jó vándor, és menj tovább, hisz nem tudhatod, hogy meddig élsz, mikor jutsz el a lelked és Isten megismeréséhez.

Bakoknak – A méltányos ítélkezésről: A saját és mások ügyeiben ugyanolyan méltányossággal ítélj! Önmagaddal szembe sincs jogod türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje az emberi rangodat, akkor ismerd el a saját rangodat, és viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen!

Soha ne követelj magadtól többet, se mást, se rosszabbat, mint amit méltányosnak tartasz mások számára! Nem lehet önmagunkkal szemben folyton követelődzni! Törekedj arra, hogy szerényebb légy, és ne felejtsd el, hogy az erőid végesek!

Munkában, becsvágyban és emberi igényekben ne csak másokat, hanem saját magadat is szánd! A mai világi versenyben mindezt könnyű elfelejteni, úgyhogy emlékeztesd magad!

Vízöntőknek – Az élet értékéről: Keményen hangozhat, de attól még igaz, hogy az életnek értelmet csak az a szolgálat adhat, amivel az emberek ügye felé fordulunk. Ember vagy, tehát emberként és emberek között kell élned!

Emberi módon akkor élsz, ha igazságos vagy, a cselekedet és szavad alapja pedig az a szándék, hogy nem ártasz az embereknek, és hiúság nélkül próbálsz segíteni másoknak. Néha csak úgy, hogy nem titkolod el az egyszerű igazságot, máskor egyszerűen nem adod tovább a hazugságot, amit hallottál. Néha csak hallgatsz, amikor mindenki más „igen”-t kiabál.

Életed végén csak akkor lehet nyugodt a pihenésed, ha minden egyes nap öntudatosan szolgáltad az igazságot. Olykor egyszerű és kicsinyes az igazság, de te soha ne válogass, mert ez az élet értéke!

Halaknak – Arról, hogy emberi mértékben élünk: Előfordulhat, hogy egy nap úgy érzed, hogy fáradt vagy élni, és túl nagy feladatot vállaltál azzal, hogy embernek születtél, mert túl sok az ellenállás, a kiszámíthatatlanság, az aljasság, a reménytelenség, a feladat, a szenvedés és a csalódás.

De nem gondolod, hogy valójában mindez értelmet és rangot adott az életednek? Nem érzed, hogy ez volt a feladatok, a személyes dolgod? Nem gondolod, hogy inkább hálásnak kellene lenned a természetnek, amiért ember alkotott és emberi mértékre szabva osztotta ki neked a feladatokat? Élni és elfáradni. Igen, ez a dolgod!