Az életben gyakran nincs hatalmunk az időzítés felett, még úgy sem a körülmények felett. Nem várhatunk az örökkévalóságig, hátha lesz egy lelki társunk, ezért megelégszünk egy érett élettársi kapcsolattal. Néhányunknak a túlélésről, a biztonságról szól, és a kifejezés; „lelki társ”, nem rezonál.
A lelki társ koncepciója talán a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet, és az életkörülmények, az időzítés, a biztonság és más faktorok szintén szerepet játszanak a kapcsolataink megválasztásában.
De…
Annak az esélye, hogy ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy találkozzon a lelki társával az életben, a találkozás egy véletlenszerű időpontban fog bekövetkezni. Nem tervezett, és hirtelen találkozások ezek általában; spontán barátságok. Ezek a kapcsolatok olykor destabilizálónak hatnak, mert nem hasonlítható semmihez, amit eddig tapasztaltál. Nincsenek szavak vagy kifejezések arra, amivel könnyen artikulálni lehetne ezeket a kapcsolatokat. Egyfajta mágneses energia, intuitív módon tudod, hogy mire gondol a másik, és az egész egyszerűen úgy tűnik, hogy másként nem is lehetne. Térnek és időnek pedig nincs jelentősége, mindig tudják egy más érzéseit és gondolatait.
Az időzítés sok esetben nagyon pocsék, de amikor találkozunk vele akkor tudjuk, hogy Ő az. Azonban van egy buktatója az ilyen mély kapcsolatok kialakításának. Először ugyanis szeretni kell önmagad ehhez. Az intimitáshoz ugyanis egy nyitott szív kell. A keresés, a meditáció, az imádkozás, a vizualizálás, szerintem mind hatástalan abban, hogy gyorsabban leljünk lelki társra. Nem hiszem hogy meg lehet őket idézni. Senki sem lehet a boldogságod, vagy töltheti tele a poharad, csak Te. Szóval csak tedd a dolgod, tápláld a tested és a lelked, és ha megjelennek, állj készen.
Neked mi a véleményed ?