Te mit tennél?
1. Állást változtatnál? Szembe mennél a szívedben feltörő őszinte vággyal és lemondanál arról, ami örömet ad? Felmondanál és lemondanál a keresetedről is az álláskeresés hónapjaira? … és ha ezt a hitelek nem bírják el?
2. Odaállsz a feleséged elé és a tőle elvárt őszinteséget kipróbálod, és elmondod, hogy egyszerre 2 nőt szeretsz?
Óriási csapda, de mégis, te hol állítottad volna meg a folyamatot? Ott, hogy ne érezze jól magát Béla másokkal? Fojtsa el azt, aki ő maga? Ne dolgozzon Rozival? Kerülje el messzire a folyosón is, mert veszélyt jelent a felesége nyugalmára? Béla nem a felesége rabja, hanem felnőtt ember, szabad lélek. Az, hogy Béla őszintén tud szeretni, nem bűn, még Isten előtt sem. Az, hogy jól érzi magát, hogy nem fojtja el a saját megéléseit, pedig nem hogy nem bűn, hanem az egyetlen életfeladatunk: megélni a bennünk élő szeretetet, és így megélni magunkat a jelenben.
Válasszuk azt, hogy Béla őszinte lesz és odaáll a felesége elé:
“Drága Ági, nagyon szeretlek. Eszem ágában sincs kockára tenni a közös éltünket. Nem tudom elképzelni a jövőt nélkületek, de elmondom, hogy Rozit is szeretem. Felébresztett bennem egy olyan érzést, ami sokat ad nekem. Nem tudom, mi tévő legyek. Nagyon nehéz így nekem.”
Te mit reagálnál erre? Vajon mi a logikus?
Ági ezt:
“Te szemét, hazug, tudtam, régóta tudtam, hogy hazudsz és viszonyod van azzal a rib@nccal. Ha ő ennyire fontos neked, költözz hozzá, takarodj…!”
“Hazug!” – ezt mondanák legtöbben. Pedig Béla a legesleges legőszintébb volt, kiöntötte a szívét őszintén, felfedte az összes érzését és minden dilemmáját, ahogyan azt Ági elvárta tőle, és épp ekkor kapja azt meg, hogy őt hazugnak nevezik? ?
Ági innentől Béla egyetlen szavát se hiszi, önmagába fordul… Béla hiába tesz kísérletet arra, hogy Ágit meggyőzhesse arról, hogy ő tényleg szereti és őrlődik… esélye sem maradt.
Valójában mi is történik itt? Nem őszinteséget és nem bizalmat akarsz igazából…
Az őszinteséget nem tudja kezelni az elme… a hazugságért pedig azonnal fel is négyel. Csakhogy a kettő szinte egy és ugyanaz, és ha kellően bölcs vagy, belátod, hogy teljesen felesleges ezek köntöse mögé bújnod.
Se az őszinteség, se a bizalom nem része a szeretetnek! – most lesokkoltalak? Ezek nem a szeretet részei, hanem ezek az egó elvárásai csupán, annak érdekében, hogy a párkapcsolat nevű “projektedet” egy életre sínen tudd, bebiztosítsd, biztonságban érezd.
Arról szól mindez csupán, hogy azt reméled, hogy a megszerzett párkapcsolatodban életed végéig hátra dőlhetsz gond nélkül, ha őszinteséget és megbízhatóságot követelsz. Félted a biztonságot, nem akarsz egyedül maradni. A félelem szüli az elvárásokat, és a biztonságra törekvés párnázza ki.
Ágit megértjük – ha egós elmével gondolkodunk. De vajon hol volt Ági figyelme akkor, amikor Béla őszintén elmondta, hogy a helyzet neki is nagyon rossz, mert ő szereti Ágit is nagyon. Ági kizárólag a saját sérelmét látja…. Az őszinteséget követelni és nem-viselni-el, az egy csúnya ÖNZÉS. Garanciát akart, hogy magát bebiztosítsa, és valójában ilyenkor a másik fél picit se számít: nem érdekli, mit akar, mit szeretne, mi motiválja….
Béla pedig az “őszinteség” elvárásától és annak égisze alatt az első pillanattól kezdve, “elveszett”….hiszen az összeesküvés elmélettel szemben tehetetlenné lett.
Az élet azonban bölcs, és ha most ezt nem érted, – ahogyan Ági sem, – akkor jön egy olyan helyzet hamarosan, ahol Ági vagy te élheted Béla szerepét, és rájössz, hogy nem ítélkezhetsz…
Neked mi a véleményed ?