Sokszor mi magunk vagyunk a gátjai az Igazinak!

Sokan úgy gondolják, akik az Igazi után vágyakoznak, hogy egy néhány órás vagy egy hétvégi önismereti tréning után biztosan egyből eljön a nagy Ő. Vagy elég csak elolvasni azt a szuper könyvet, ami után a barátnőd is nem sokkal párra lelt és Te is garantáltan belebotlasz az Igaziba. Sajnos azonban ez általában nem így szokott történni. Az ugyanis egy dolog, hogy hasznos gondolatokat kaptál és a hatására máshogy kezded szemlélni az életedet, de vajon a hallottakat hogyan sikerült beépíteni a személyiségedbe? Egyáltalán sikerült? Anélkül márpedig nem fog menni, ugyanis elkerülhetetlen, hogy szembenézz a démonaiddal. Túl kell nőnöd azon a személyen, aki ma vagy!

Vannak olyanok, akik pedig szinte mindenkiben a nagy Őt látják. Ez főleg ránk, nőkre jellemző, hogy még nem is ismerjük a másikat, de máris úgy érezzük, megveszünk érte és biztosak vagyunk benne, hogy Igen, Ő az! Lessük az üzeneteit és minden mondatánál azt érezzük, hogy már régóta ismerjük. Ez azonban csak azért van, mert egymásra hangolódnak a sebek. És akkor persze beindul a fantázia, mindenféle jó tulajdonságokkal aggatod tele a másikat és azon kapod magad, hogy beleszerettél egy fantáziaképbe, miközben a valóságban még lehet, hogy szinte alig ismeritek egymást.

Akad, aki azonban éppen ellenkezően gondolkodik. Nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akár egyedülállókkal, akár kapcsolatban élőkkel, akik egyáltalán nem hisznek az élet alapvető jóságában. Egész egyszerűen nem hisznek abban, hogy létezik valódi bensőséges kapcsolat és egy alapvetően pozitív energia, ami támogat bennünket. Ezzel az életfelfogással azonban szomorú jövőt jósolnak önmaguknak és a szerelemnek is. Fontos, hogy tudd pedig, hogy nem az élettel és nem az Univerzummal van baj, hanem velünk emberekkel! Mi vagyunk azok, akik hiábavaló kapcsolatokba bonyolódunk, ami után kiábrándulunk a szerelemből és nem hiszünk az Igaziban.

A cikk folytatódik a következő oldalon! Az alábbi számokra kattintva lapozhat: