A szenvedés megszűnése magunkban rejlik. Szabadságra lelünk, amikor nem más szíve, hanem saját szívünk felé fordulunk. Hát nem arra vágyunk mindannyian, hogy most érezzük jól magunkat? A szeretet hajszolása távolinak fog tűnni, mert rájövünk arra, hogy a szeretetet már megkaptuk, és nem fogjuk többet azt hinni, hogy valamiben hiányt szenvedünk.
Képzeld milyen lenne, ha egész életünkben így élnénk! Mennyire éreznénk teljesnek magunkat? Ahelyett, hogy arra lennénk kondicionálva, hogy ne szeressük magunkat, ítéletmentesen és elfogadással viszonyulnánk magunkhoz.
Az önelfogadás megengedi a szeretetnek, hogy megérkezzen. Ez nem fog azonnal megtörténni. Időre van szükségünk, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni. Erre a buddhisták a meditációt használják. Elcsendesednek, és a jelenre figyelnek. Amikor együtt vagyunk azzal, ami éppen bennünk van, elkezdünk békében lenni önmagunkkal. Egy szeretreméltó lényként tekintünk magunkra, hiszen ez az, amit éppen teszünk: szeretjük önmagunkat.
Amikor elindulunk önmagunk szeretetének útján, mások is vonzódni fognak hozzánk. Amikor már teljesnek érezzük magunkat, ez leveszi másról is a a terhet. Ezért szeretnének velünk lenni. A vicces az, hogy most már nem is fog annyira ez érdekelni. Már nincs szükségünk arra, hogy visszaigazoljanak.
Ezért, kérlek, kockáztass – add fel az szeretet örökös keresését! Találd meg a szeretetet a saját szívedben. Tartsuk egymást a tenyerünkben és csodáljuk egymást. Csak figyeljük egymást, anélkül, hogy ítélkeznénk. Teljesek vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy ez másképp legyen. A dolgok úgy vannak jól, ahogyan vannak.
Most már elkezdhetjük megismerni a szeretetet, hiszen ez a szeretet a szívünkből érkezett.
Forrás:
Neked mi a véleményed ?