Buddha tanítása szerint a kötődés – ami nem más, mint egy állandó állapothoz, dologhoz vagy személyhez való ragaszkodás – sóvárgást, vágyakozást, bizonytalanságot idéz elő, és az emberi szenvedés egyik legfőbb okozója.

Az elengedés, másfelől, segít elérni az elme legfőbb szabadságát, a korlátozó vágyak elhárítása által. Ha ezt az állapotot sikerül elérni, innen tovább haladhatunk az együttérzés, tisztánlátás, és a mulandóság elfogadása felé.

Mint emberi lények, nem csak fizikai tárgyakhoz és dolgokhoz kötődünk, hanem kapcsolatokhoz, ötletekhez, véleményekhez, sikerhez és kudarchoz egyaránt. Ezekhez való kötődésünk közvetlen következménye a legtöbb probléma, amivel az emberi faj és a bolygó szembesül.

Egy dolog van, ami állandó az életünkben, az pedig a változás. Amint rájövünk létünk mulandóságára sokkal könnyebbé válik az elengedés. Bár elméletben ez rendkívül egyszerűnek hangzik, a legnagyobb mesterek is óriási küzdelemként élik meg.

Hat indok, amiért érdemes megtanulni az elengedést:

1. Kevesebb fájdalom és szenvedés

Az emberek hajlamosak ragaszkodni a dolgaikhoz, de a haszontalan kapaszkodás, a kötődés legtöbbször fájdalomhoz és szenvedéshez vezet. Tegyük fel, hozzáférhetőségem van valakihez vagy valamihez, ami élvezetet, boldogságot, vagy egyéb örömforrást jelent számomra. Aztán hirtelen eltűnik, vagy megfosztanak ettől a forrástól. Mi történik ilyenkor? Ha nagyon kötődünk, akkor szenvedünk, kifosztottnak érezzük magunkat. Ilyenkor tapasztaljuk meg a fájdalmat és a szenvedést.

2. Idealista állapotoktól való szabadulás

Az emberi elme különféle állapotok, tapasztalatok, meggyőződések és észlelések aggregátuma. Elkezdünk sémákat alkotni arról, hogy a dolgoknak miként kellene történniük. Mivel legtöbben nem a jelenben élünk, ragaszkodunk a különféle illúzióinkhoz. Amikor találkozunk olyasmivel, ami nincs összhangban elképzeléseinkkel, újra szenvedést és fájdalmat élünk át.

3. Az identitás és az én elengedése

A saját énünkről alkotott és felépített képünkhöz is kötődünk. Az egó, az Én, a saját identitásunk. Ez az az elképzelés, ahogyan önmagunkat észleljük, szétválasztjuk másoktól, és amihez ragaszkodunk. Gyakorlatilag egy illúzió, amit azért hoztunk létre, hogy elvonja figyelmünket az igazságról. Félünk elveszíteni azonosságunkat, mivel ezzel elveszítjük a kapaszkodónkat is. Rengetegen tapasztalták meg ezt a veszteséget az utóbbi évek globális gazdasági válsága során. Munkahelyek, otthonok és kapcsolatok mentek tönkre. A fizikai tárgyakhoz és a kapcsolatokhoz való ragaszkodás rengeteg kiüresedett, identitászavarral küszködő embert hagyott hátra maga után.

A cikk folytatódik a következő oldalon! Az alábbi számokra kattintva lapozhat: