Szép vers, de sajnos úgy tűnik hamisították benne a dátumot.

Nostredemus ugyanis nem egyedül jövendölte a világvégét. Nem hitt a csillagoknak, annyira borzalmasnak találta amit talált bennük. Segítséget kért hát a kor legnagyobb matematikusától, Regiomontanus-tól, aki igazolta számitásait. Regiomontanus feljegyzéseiben is szerepelt a jóslat, amelyet azonban hiába keresnénk már a Francia Királyi Levéltárban, ugyanis az 1970-es években eltűnt. Viszont a kópiák szerint így szólt:

„Két évezredre és még ötven évre rá,
Hogy fiát Mária a világra hozá,
Az új század sötét középe
Sok bajt, sok rossz csudát hoz majd a földi népre.
Ha ránk nem érkezik az utolsó ítélet
Nagy birodalmak elhamvadnak, porig égnek,
S a tűz nyomában a fájdalom, gyász - nem élet”

Merle nagyszabású történelmi regényciklusa miatt szinte a teljes 70-es éveket a Királyi Levéltárban töltötte, hozzáférést kapott az összes korabeli dokumentumhoz. Életének voltak nehéz évei, és ezek mind a háborúhoz kötődtek. Harc, évekig tartó hadifogság. Szinte mindent tudott Nostredemusról, aki a montpellier-i orvosiskolában tanult, amely környékhez Merle is ezer szállal kötődött.

Vajon a világhirű író tüntette el a baljós jóslat eredetijét? Saját tapasztalatai alapján meg akarta óvni az emberiséget a tudástól, amely a háború és a pusztulás borzalmait jövendölte számukra? Vajon mióta tudta az igazat?  Minden posztapokaliptikus művét a jóslattól való félelem ihlette? És ha igen, vajon a jóslatban jövendölt katasztrófa vajon egy járvány lesz, és higyjünk a „Védett Férfiak”-nak, vagy egy atomháború, és rettegjünk attól, amit a „Malevil”-ben olvashatunk?

A cikk folytatódik a következő oldalon! Az alábbi számokra kattintva lapozhat: